…és más történetek

Chelloveck egyik bejegyzése adta az ötletet, hogy a Most mutasd be! játékra ne egészen szokványos módon ajánljam a scifis blogokat. Végre lett egy kis szabadidőm, úgyhogy íme, dörgő tapsvihar és a fanfárok zengése kíséretében bemutatom a sci-fi blogírók futballcsapatát! (Annyi szabadságot engedélyezve magamnak, hogy nem szorítkoztam kizárólag az sfblogs-ra.)

Tehát az összeállítás:

balfrász - Sheenard, hadiosveny, Sayed - acélpatkány, Adeptus, Zamorano, szs - Chelloveck - Hackett, sezlony. Cserék: onsai, gumipok, signal, annatar, cOrpus. Edző: merras

Nézzük egyenként, miért:

balfrász: gyakran nézem a blogját (főleg, hogy tudjam, mikor frissíti már a Terrát, khm, khm…), mert, noha nem mindenben értek vele egyet, a gondolatai érdekesek, a könyvismertetői pedig (szinte kivétel nélkül) értékesek.

Sheenard: nem tudom, most akkor a következő könyve regény lesz, vagy képregény-antológia? Jók a gondolatai és a képregény-sávok is kellemesen agyamentek.

hadiosveny: egyszerűen “csak” egy tartalmas, jó blog.

Sayed: egy másik jó blog. Nagyon szép volt a Sir Arthurról szóló megemlékezés. (És örök hálám neki, amiért végre hozzá segített jutnom az Isten kilencmilliárd nevéhez!)

acélpatkány (alias gbr87): aki ilyen jó könyveket olvas, és azokat rendszeresen ajánlja is, az nem hiányozhat a csapatból!

Adeptus: nincs még egy hónapos a blogja, de máris több bejegyzést írt, mint a fél sfblogs közösség. Egy ilyen szorgalmas ember labdaszerző középpályásként kincset fog érni a csapatnak!

Zamorano: a KMK az egyik kedvenc blogom (ugyanazért, mint acélpatkányé). Bár e névvel csatárnak kellett volna beállítanom, jó lesz a középpályán is. Az Adeptus-Zamorano tengelyen tankkal sem fog átjutni az ellenfél…

szs: kedvelem az írásait, és kedvelem azt a finom humort, ami a bejegyzéseit jellemzi.

Chelloveck: mivel mindenhol ott van, ő lett az irányító középpályás. Többet nem is mondok róla, irány a scifi.hu!

Hackett: kell egy poszthumán a csatársorba Bár ritkán ír a blogjába (remélem, azért, mert a következő regényén dolgozik!), egyszerűen nem hagyhattam ki.

sezlony: ha már pályán kívül ilyen remekül össze tud dolgozni Hackett-tel, akkor a csatársorban is biztosan jól megértik majd egymást. “Mellesleg” az egyik kedvenc íróm.

A cserék: azokat a blogírókat próbáltam felsorolni, akiknek kíváncsi vagyok a bejegyzéseire, de különösebben nem tudok mit mondani a naplójukról. Mindenesetre, ha látom, hogy van új postjuk, azt mindig megnézem. Merras pedig azért lett edző, mert hát mégis ő volna itt az adminisztrátor!

Biztos van, akit kifelejtettem, de hát sajnos ilyen játék ez a foci… legközelebb amerikaifutball-csapatot fogok összeállítani, abba többen is beférnek!

A tavaszi megújulás jegyében nekiláttam a blog kipofozásának. Egyelőre csak annyi történt, hogy kikapcsoltam a moderálást - de hát valahol el kell kezdeni!

 Az ünnepek és az azt követő szünet alatt kissé kiestem a sci-fiből. Na jó, nem teljesen, hiszen végre hozzájutottam a márciusi Galaktikához, de egyrészt tanultam, másrészt pedig egy újabb Bernard Cornwell-könyvet olvastam: Az utolsó királyságot. A Vándorral bizony voltak fenntartásaim, ám ez a könyv - ami az angolszász királyságok és a dánok IX. századi háborúiról szóló sorozat nyitódarabja - magasan átugrotta a lécet. Hitelesség, ötletes és összetett cselekmény, tömör, mégis megkapó leírások. Nagyjából ezeket keresem egy történelmi regényben, és Uhtred regényében mindezt megtaláltam. Alig várom a folytatást!

A Galaktika is igen jól sikerült ebben a hónapban. Ruth Nestvold Mars-útikalauza és Swanwick Ónmocsara tetszett a leginkább, bár utóbbinál sajnáltam, hogy a nyelvezetet ennyire trágárra vette. Nem kellett volna… Nagyon jó volt Nancy Kress írása és a Kék görbület is. És nagyon-nagyon jó, hogy végre van Galaktikás novellapályázat! Hozzáteszem, alaposan föladták a leckét. A klímaváltozásról 6000 leütés (azaz nagyjából két oldal) terjedelemben írni… stílszerűen mondva, izzasztó feladat, de szerencsére már van ötletem, félig meg is írtam. Hátha…

Megyek is, befejezem a másik felét!

Ennél rosszabbul régen kezdődött napom. Már gyakorlatról is lógó orral értem haza, aztán a gép elé ülve megláttam a szomorú hírt…

Azután Sayed blogján elolvastam a nekrológot, és a Novellát, amire már évek óta vadásztam sikertelenül, és sokadszorra is eltöprengtem: mi volt a Mester titka? Hogy volt képes a tudományos  precizitás és a költészet ilyen harmonikus szintézisére? A novella utolsó képe olyan egyszerű, és mégis olyan szép… akárcsak az egész életmű. Személyes kedvencem a Mestertől A város és a csillagok. Ha hazaértem, szakítok rá egy kis időt, és elolvasom.

Persze, időre szükségem lesz, hiszen egy, a nanorészecskék gyógyászati alkalmazásáról szóló szöveget fordítok, és nagy szükségem volna egy jó angol-magyar kémiai szótárra, vagy adatbázisra, vagy akármire! Hiába értem, mit akar mondani a szöveg, ha nem a bevett szakkifejezésekkel adom vissza, akkor mehet az egész a kukába… Ráadásul - mint minden fordítás - ez is extra sürgős. De legalább holnap reggel tesztelhetem az egyetemi könyvtárat vagy a könyvesboltot!

És ha már a nanorészecskéknél tartunk: újabb nanorészecskét hoztam létre saját magamból a Neten. Amint megláttam az Intergalaktika bannerét a Solarián, rögtön tudtam, hogy nekem ez jó lesz. Úgyhogy most már ott is ijesztgetem a gyanútlan scifi-rajongókat… Persze még senkit sem ismerek, de az idei nyár talán ebben is változást hoz. Talán sikerül összefordítanom egy HungaroCon-ra valót…

És azért - hogy ne múljon el jó dolog nélkül a nap - még megemlítem, hogy a Kárász utcai antikvárban nagy halat fogtam! Poul Anderson Majd ha az Orion fölszáll c. opusát most láttam először, és nem is menekülhetett! Remélem, beépített jókönyv-detektorom most sem hagy cserben; ha minden jól megy, ismertetőt is írok majd róla.

Addig is még lubickolok egy kicsit a nanorészecskékben.

Belefáradtam a tanulásba, és mivel szegény blogot már jó ideje igencsak elhanyagoltam, most röviden végiggondolom, mi jó is történt az utolsó bejegyzésem óta.

Voltam Nova Klubon. A Kin-dza-dzát néztük meg, emellett pedig abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Vásárhelyi Lajos feltrancsírozta az óvatlanul a hatáskörébe engedett novelláimat. Másnap folytattuk a beszélgetést - miközben odakint leszakadt a tél utolsó hava -, és mondhatom, nem volt haszontalan. Inspiráló dolog egy ilyen “véreskezű” kritikussal beszélgetni! Ráadásul kölcsönkértem tőle a Diagnózist illetve Lem Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológiáját.

A múlt héten sikerrel végeztem is a Diagnózissal. Fura érzéseim vannak; valahogy nem tudtam belefeledkezni a szövegbe. Talán azért, mert nem találtam benne egyetlen szerethető hőst sem… Annyi biztos, hogy a szerzőtől változatlanul a Justitia a kedvencem. A Diagnózison kívül még Bernard Cornwell Vándor c. történelmi regényét olvastam el; nem volt se jó, se rossz - hosszadalmas csataleírások nehezítik a szöveget, míg más események szerintem nincsenek eléggé kifejtve. Mégis van valami varázsa, mi miatt két nap alatt átjutottam a bő 400 oldalon. Akit érdekel a száz éves háború, annak ajánlhatom.

A napokban lezárult egy novellapályázat, amelyen én is indultam. A Dark Cornersről van szó; az volt a feladat, hogy a “Behunyták a szemüket már az égiek is” címet megmagyarázzuk. Én egy városifantasy-novellában próbálkoztam ezzel. Ha valakit esetleg érdekelne, azt megkérem, olvassa el itt! Sajnos nem lett a legjobb, mert a végét betegen kellett megírnom, de remélem, nagy megrázkódtatást senkinek nem fog okozni… Végülis nem vallottam szégyent, 59-ből a 10. helyen végzett az írásom, és Nemere Istvántól kifejezetten biztató véleményt kaptam (a hibák jogos fejemre olvasása mellett…). Hadd ajánljak még két másik elbeszélést innen! Ezt és ezt. Mindkettőt nagy élvezettel olvastam, Orsival pedig azóta már össze is barátkoztunk.

A Tinta-klub pályázatán is indultam egy ugyanebben a világban játszódó novellával, de ott sem lettem helyezett. Annyi baj legyen! Már majdnem kész az Abyss-nak küldendő írás, és alakul az Új Galaxisos pályázat és a Preyer anyaga is. Tán csak sikerül valamit összekaparni… És a Galaktika pályázatán sem gondolkodtam még el.

Bár egy darabig inkább a kórélettanon fogok…