Gyorsjelentés
Galád dolog ez a vizsgaidőszak. Akárcsak tavaly, most se vagyok készen a Preyerre szánt írásommal, sőt, szeretnék indulni az Új Galaxis sportos pályázatán is. A Preyeres novellát már egy éve félig megírtam, de az új évet azzal kezdtem, hogy a felét kihúztam, és teljesen átdolgoztam az egész koncepciót. A sportos novella (munkacímként csak így emlegetem őket) szintén kb. a felénél áll. Logikus, hogy kínomban belekezdtem egy harmadikba :). És az egész azért szép, mert 16-ikán lesz egy olyan szigorlatom, amihez képest egy szőnyegbombázás csak babazsúr. Addig nem sok időm lesz, utána pedig… összecsapni se szeretném. Meglátjuk.
Közben azért járogatok könyvesboltokba is, és vérzik a szívem, mert minden alkalommal ötszámjegyű összeget is simán el tudnék költeni. A helyzet csak rosszabbodik, hiszen - ha minden igaz - érkezik a Csodaidők 2. része is, ezúttal vevőbarátabb borítóval. A 10. Metagalaktika már csak a hab a tortán.
És még egy szót a Metáról: sokan és sokat korholják a Galaktikát (gyakran jogosan, engem pl. az bosszant, hogy a 2008-as számok eszméletlenül rosszul vannak összeragasztva, a papír recseg, ropog, pattog, begyűrődik… a nyomdász, vagy aki ezért felelős, megérdemelne egy körmöst minden így tönkretett számért), viszont azt nem lehet elvitatni, hogy a szellemiségében sikerrel követi a nagy elődöt: nem csak az angolszász, hanem az orosz, ukrán, spanyol, dél-amerikai sci-fi bemutatására is vállalkozik. (Más kérdés, hogy a régi Galaktikákban erre tematikus különszámok voltak 15-20 novellával + esszével, és ezeket elolvasva tényleg el lehetett mondani, hogy na, én most képben vagyok a _____ fantasztikummal.) Szóval én örülök annak, hogy belevágtak Kína bemutatásába. Úgyis egyre több kínai szerzőt jelentetnek meg nálunk, legalább a fantasztikum sem marad ki.