…és más történetek

Ennél rosszabbul régen kezdődött napom. Már gyakorlatról is lógó orral értem haza, aztán a gép elé ülve megláttam a szomorú hírt…

Azután Sayed blogján elolvastam a nekrológot, és a Novellát, amire már évek óta vadásztam sikertelenül, és sokadszorra is eltöprengtem: mi volt a Mester titka? Hogy volt képes a tudományos  precizitás és a költészet ilyen harmonikus szintézisére? A novella utolsó képe olyan egyszerű, és mégis olyan szép… akárcsak az egész életmű. Személyes kedvencem a Mestertől A város és a csillagok. Ha hazaértem, szakítok rá egy kis időt, és elolvasom.

Persze, időre szükségem lesz, hiszen egy, a nanorészecskék gyógyászati alkalmazásáról szóló szöveget fordítok, és nagy szükségem volna egy jó angol-magyar kémiai szótárra, vagy adatbázisra, vagy akármire! Hiába értem, mit akar mondani a szöveg, ha nem a bevett szakkifejezésekkel adom vissza, akkor mehet az egész a kukába… Ráadásul - mint minden fordítás - ez is extra sürgős. De legalább holnap reggel tesztelhetem az egyetemi könyvtárat vagy a könyvesboltot!

És ha már a nanorészecskéknél tartunk: újabb nanorészecskét hoztam létre saját magamból a Neten. Amint megláttam az Intergalaktika bannerét a Solarián, rögtön tudtam, hogy nekem ez jó lesz. Úgyhogy most már ott is ijesztgetem a gyanútlan scifi-rajongókat… Persze még senkit sem ismerek, de az idei nyár talán ebben is változást hoz. Talán sikerül összefordítanom egy HungaroCon-ra valót…

És azért - hogy ne múljon el jó dolog nélkül a nap - még megemlítem, hogy a Kárász utcai antikvárban nagy halat fogtam! Poul Anderson Majd ha az Orion fölszáll c. opusát most láttam először, és nem is menekülhetett! Remélem, beépített jókönyv-detektorom most sem hagy cserben; ha minden jól megy, ismertetőt is írok majd róla.

Addig is még lubickolok egy kicsit a nanorészecskékben.